Kutatások bizonyítják: a droghasználat messze nem csak az egyént érinti

Mint ismert: az Alaptörvényben fogják rögzíteni, hogy Magyarországon tilos a kábítószer előállítása, terjesztése, használata és népszerűsítése – ígérte a miniszterelnök évértékelő beszédében. Ma már az alkotmánymódosítás tervezett szövege is megjelent, s hamarosan a világ legszigorúbb drogellenes intézkedéscsomagja lesz érvényben Magyarországon. 

A kormányzati lépések azonban számos kérdést felvetnek a személyes szabadság, illetve az önrendelkezés kereteivel kapcsolatban. 

A minap benyújtotta az Alaptörvény 15. módosításáról szóló javaslatát a Fidesz. A javaslat szerint az Alaptörvény XX. cikke a következő bekezdéssel egészül ki: „Magyarországon a kábítószer előállítása, használata, terjesztése, népszerűsítése tilos.” A parlament.hu így közli a módosítás indoklását: „A kábítószerek előállítása, használata, terjesztése, népszerűsítése súlyos társadalmi és egészségügyi következményekkel jár. A  drogfüggőség nem csupán az egyént érinti, hanem családokat, közösségeket és a nemzet egészét is sújtja. A kábítószerek elterjedése növeli a bűnözést, gyengíti a társadalmi kohéziót és aláássa a munkaképes lakosság egészségét. Ezért határozott fellépés szükséges a kábítószerek terjesztése ellen.”

Az egészséghez való jog

Az indoklás pontosan mutat rá azokra a kérdésekre, amelyek közvetve vagy közvetlenül magyarázzák a döntést. Hiszen miközben egészséghez való jogot minden modern állam elismeri azonközben számos liberális elméletalkotó támogat olyan megfontolásokat, amelyek szemben állnak az egészséggel, s a személyi szabadság és az önrendelkezési jogára hivatkozva megkérdőjelezik mindazt a kárt, amit a drogfogyasztás a társadalomban okoz.

A drogfogyasztás szempontjából ezt a jogot – a személyes döntések mindenekelőtt valóságát hangsúlyozó ideológiák – úgy értelmezik, hogy az állam feladata biztosítani a megfelelő ellátást, például tűcsereprogramokat, metadonkezelést vagy felvilágosító kampányokat. 

Hiszen, azt senki nem vitatja, hogy a kábítószer-fogyasztásnak vannak súlyos, sőt tragikus egészségügyi következményei. Ugyanez az ideológia azzal érvel a drogliberalizáció mellett, hogy a drogfogyasztás kriminalizálása akadályozhatja az érintettek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését. A szigorú törvények elrettenthetik a fogyasztókat attól, hogy orvosi segítséget kérjenek, ez pedig növelheti a halálesetek és egészségkárosodások számát. 

Van-e joga az államnak beleszólni?

A most útjára indult magyar szabályozással kapcsolatban ugyan felvethető az a kérdés, hogy az államnak vajon van-e joga beleszólni az egyén önkéntes döntéseibe, ha azok nem ártanak másoknak, ám az Alaptörvény módosításának indoklása elébe megy ezeknek a felvetéseknek. A részletes indoklás arra hívja föl a figyelmet, hogy „számos országban a
kábítószerrel kapcsolatos liberális politikák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.  Helyenként súlyos társadalmi problémákat eredményeztek, például a közbiztonság romlását és a közterek élhetőségének csökkenését.” 

Az indoklás azt is leszögezi: 

A mindenre kiterjedő tilalom nemcsak a közegészség és a közbiztonság, de a jövő generációinak védelme szempontjából is kiemelt jelentőségű. A várható döntéssel a magyar törvényhozás nemcsak a személyes szabadság korlátainak kérdésében foglal állást, de az önrendelkezés kereteit is rögzíti. 

Továbbra is fennáll természetesen minden ember joga, hogy a saját életével kapcsolatos döntéseit szabadon hozhassa meg, amennyiben ezek nem sértik mások jogait, ugyanakkor ma már nyilvánvaló, hogy a drogfogyasztás nem csupán az egyént érinti, hanem a családját, a szűkebb és tágabb közösségét, általánosságban az egész társadalmat is. Az állami beavatkozás tehát jól indokolható, jól körülhatárolható, a demokratikus társadalom önvédelmének fontos része.

Nyitókép: Getty Images